ÖB

Teljes szövegű keresés

ÖB, gyök, melyből öböl, és ennek származékai, öblös, öblít, öblöz, öblöget, öblint erednek. Alapértelme bizonyos kerített üreg, vagyis üreget képező kerekdedség, honnan oly szók alkotó részét teszi, melyek kerekded alaku edényeket jelentenek, mint: csöbör, döbön, döbörke, göbre, köb, köböl. Alapfogalomban legrokonabb hozzá az öv, mint testet kerítő szer, mely a fejet kerítő söveg szóban is rejleni látszik, továbbá a köpü és köpücze alkatrésze öp. Tudniillik az öb öp, és öv, között oly hangi és fogalmi viszony létezik, mint az ab, ap és av régi korra vonatkozók között, s valamint ezekben tiszta gyök a, mely különféle ajakhangok fölvétele által alapban ugyan egy, de módosításban más-más árnyéklatu értelmet vett fel: hasonlóan az öb, öp, öv tiszta gyöke ö, mely mind a háromnemü származékban kerekségre vonatkozik. V. ö. Ö.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT