Ö

Teljes szövegű keresés

Ö, kisded alakban ö, huszonhatodik betü a magyar ábéczében s az önhangzók sorában tizedik. Gömbölyüre zárt ajakkal ejtett rövid hang, a vékonyak osztályából, melynek a magyar hangrend szerént párhuzamos társa a vastaghangu o, pl. egyes szókban: gömb, gomb; göndör, gondor; döbög, dobog; döbben, dobban; ömlik, omlik; önt, ont. Képzőkben és ragokban pedig általánosan. Legközelebbi rokona a félig zárt ajakkal ejtett ě, melylyel mind gyökszókban, mind képző és módosító ragokban, részint szükebb, részint terjedelmesb szokás szerént s a régieknél is váltakozni szokott. Például a régiségből egy 1557-iki levél „Tisztölendő uramnak szolgálatomath izenöm.... Az Józsa uram jobbágyit az Bégtül ki szörzöttem... Mindönöstül megleszön az váltság, kéröm ő kegy(elm)ét.... Az pasával mindön jót végeztem, mindönben igön igéri magát“ stb. (Szalay Ág. 400 m. l.). Miről részletesen l. É betü, és Előbeszéd 51–52. l. B. alatt.
Mint gyökhangzó, előtéttel, vagy annélkül, értelemre nézve következő osztályu szókban fordúl elé: 1) Valami kerekdedet, gömbölyüt jelentenek: öb, öböl, csöb, csöbör, döb, döbön, döbör, döbörke, göb, göbör, göbre, göbös, köb, köböl, böd, bödön, göd, gödör, dödöle, pöf, pöfék, pöfeteg, bög, bögre, csög fordítva göcs, dögönyöz (dökönyöz) ököllel ütöget; öl, midőn am. sinus, ulna, ölel, köldök, gölődör, csömör, csömbölyék, dömbicz, göm, gömb, gömböly, gömböcz, gömör, göndör, gyöngy, hömpöly, hömbör, tömlő, szöm, zömök, göny, köny, könyv, könyök, göngyöl, köpü, köpücze, kösöntyü, bötk, bötkös, bötyk, bötykös, öv, övedz, söveg. Ide tartoznak azon szók, melyekben az r gyökhang görbe hajlásra, forgásra vonatkozik, mint: ör, örv, örvény, csörcse, csörlő, förög, förgeteg, gör, görcs, görbe, gördül, görnyed, görvély, göröngy, kör, stb. Ezek közől többen különböző szóejtés szerént majd ě-vel hangzanak, mint: csěběr, děběrke, gěbre, děděle, esěměr, hěmpěly, gěměr, gěbre, stb. majd o-val, mint: bodon, bog, bogoz, gomb, gomolyú, gyomoszol, zomok, gondor, kondor, stb. 2) Valami hegyeset, csúcsosat, szurást jelentenek: köcsöge, pöcz, pöczök, pöczkös, högy, (cuspis), öl ige, honnan ölő, ölű ölv, bölön, höle, pöle, döf, bök, lök stb. 3) Egybehalmozott, öszveszorult, vagy gyüjtött sokaságnak értelme rejlik ezekben: töm, tömör, tömérdek, tömöszöl, tömzsi, csöpörödik, töpörödik, töpörtő, csöröge, ösz, öszve, ösztövér stb. Egyszersmind. 4) Távolodásra, szétoszlásra, meszszeségre vonatkoznak: ön, öm, ömt, ömlik, ös, ösvény, özön, özönlik, stb. 5) Hangutánzók: ökör; ökrődik, ökrend, ökrendez, és az öröm (röhög).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT