ÓHATATLAN
ÓHATATLAN, ÓHATLAN, (ó-hat-[at]lan) mn. tt. óhatatlan-t, tb. ~ok. Akit vagy mit bizonyos rosztól, bajtól, veszélytől, kártól stb. megóni nem lehet, vagy viszont, amely roszat eltávolítani lehetetlen; máskép: óvhatatlan. Árviztől óhatatlan sikság. Óhatatlan veszély, kár. V. ö. Ó, áth. ige. Határozóként meg nem óvható módon, óhatatlanul.
