OSZTATLAN
OSZTATLAN, (osz-t-atlan) mn. tt. osztatlan-t, tb. ~ok. 1) Tárgyra vonatkozva am. amit részekre, adagokra, illetékekre el nem szakasztottak, mi egész valóságában, egységében megvan. Osztatlan jószág, örökség, nyeremény, zsákmány. 2) Személyeket illetőleg, akik bizonyos jószágot, örökséget közösen birnak, jóllehet joguk volna azt maguk között felosztani. Osztatlan testvérek, atyafiak, örökösők. Határozóként am. osztatlanul.
