OSZOLHATÓ
OSZOLHATÓ, (osz-ol-hat-ó) mn. tt. oszolható-t. Minek részei nem alakultak oly szilárd állásu tömeggé, egészszé, hogy egymástól el nem válhatnának; továbbá: amit elűzni, eltávolítani lehet, nevezetesen a kedélyt, és elmét illetőleg, pl. oszolható bánat, szomorúság; oszolható kétely, homály. V. ö. OSZLIK.
