OLDAL

Teljes szövegű keresés

OLDAL, (ol-d-al) fn. tt. oldal-t, v. ~at, tb. ~ak, harm. szr. ~a. Általán a testek azon helyzetére vonatkozik, melyet azok egyfelül saját tömegök, másfelül a kültérnek irányában elfoglalnak, s tér- és tömörtanilag véve jelenti azon vonalat, vagy fölszint, melyet a test középpontjától távolodó sugarak végletei egyesülten képeznek, péld. mit a gömbölyü testen látunk, az minden irányban oldal, s a fölszinnel egy jelentésü. Ami ez oldalak között van, a testnek belsejét, vagy öblét teszi, az oldalak pedig külsejét. A szemlélőnek nézpontjából kiindulva oldalnak neveztetnek azon különféle irányu vonalak, és területek, melyek a testnek mintegy véghatárát, szélét, s ily hoszszát, magasságát képezik, honnan minden tömör testnek van jobb és bal oldala, v. széle, alsó és felső oldala, innenső és tulsó oldala. Különösen a testnek lapos területe, melylyel az él, vagy szöglet, v. szél ellentétben áll, pl. a rézpénznek képes, vagy irásos oldala, a posztónak szinoldala, és fonákoldala; a papirnak, falevélnek oldala; a szekrényajtónak kül- és baloldala. Szorosb ért. a magassági viszonyban vett testnek területei, lapjai a fenék és tető között, pl. torony feneke, oldalai, és teteje; hordó feneke, és oldala; fazék oldala, feneke, és szája. Továbbá azon lapok, melyek valamely testnek elülső, és hátulsó szélei, vagy lapjai mellett húzódnak el, s azokat kétfelül közbe veszik, pl. az állati test oldalai a mell és hát mellékén. Ház oldala, eleje, és hátulja. Hajó oldala, mely az orrtól a farig terjed. Kazal, asztag oldala. Szekér oldala. Valakit oldalba lökni, ütni, taszítani. Fáj az oldala. Kardot kötött oldalára. Szive jobb oldalán van, am. bátor, vagy becsületes. Jobb oldalon feküdni. Átfordulni a bal oldalra. Valakinek oldala mellett menni.
„Kilölt bedölt az oldala,
Belejár az Isten nyila.“
(Vörösmarty népd).
Kidőlt bedőlt kemenczének egy csepp oldala sem volt. (Népmesei kifejezés). Átv. ért. a) azon tájék, hely, irány, melyről valamely testet szemlélünk, pl. éjszaki, keleti, déli, nyugati oldal; minden oldalról felhők tornyosúlnak; az ellenséget több oldalról megkeríteni. b) Szempont, melyből valamit észlelünk, pl. te más oldalról vetted fel a dolgot, mint én; minden oldalról meghányni vetni valamit. c) Az ismereteknek, vagy cselekvő erőnek bizonyos neme, foka, pl. művednek némely gyönge oldalai vannak; ez az ő legerősebb oldala; valakit gyönge oldalánál megtámadni. d) Felekezet, párt, melyet valaki követ, pl. mi az ellenzéki oldalhoz tartozunk; a jobb oldalon levők erős vitára keltek a bal oldalon levőkkel; szélső bal, vagy jobb oldal.
Minthogy a tulajdon értelmü oldal az illető testnek külsejét, vagyis a középponttól legtávolabb, eső végleteit jelenti: ennél fogva alapfogalom benne a távolság, s rokon azon o gyökhangu szókhoz, melyek általán távolra vonatkoznak, l. O, távolmutató, Ó, OLD, ige, és OL, elavult ige. Képzésre hasonló a fonal, vonal; kötél, födél igékből származott szókhoz, melyeknek képződési fokozataik: fon, fonó, fona, fonal; von, vonó, vona, vonal stb. ezek szerént old, oldó, olda, oldal, vagyis a testnek azon véglete, hol a középponttól kiható részei legodább állanak, szétoszlanak, nyilt térre kidőlnek, s mintegy kioldódnak. Tájdivatosan: ódal.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT