OLAJ
OLAJ, (ol-aj) fn. tt. olaj-t, v. ~at, tb. ~ok, v. ~ak. Folyékony, zsiros test, melyet víz által nem, vagy alig lehet feloldani, s meggyulva füstöléssel ellángol. Állati olaj, melyet állati testekből vonnak ki, mint: hangyaolaj, tojásolaj, zsirolaj; növényi olaj, különféle növényekből, és magvaikból, pl. dióolaj, mondolaolaj, lenmagolaj, tökmagolaj, faolaj, repczeolaj stb.; ásványi olaj, ú. m. kőolaj, elevenolaj. Használatra nézve: égetni való olaj, asztali olaj, gyógyolaj; szentelt olaj, a keresztség, egyházi rend, utolsó kenet feladására. Tréfásan: türömolaj, am. béketürés, szenvedés, pl. ezen bajt csak türömolajjal lehet gyógyítani. (Km.). Olajt ütni. Olajban, azaz olajos festékkel irt kép. Tűzre olajt önteni. Nem mindenkor lesz olaj a mécsben. Ez a bor olyan, mint az olaj, azaz: könnyen csúszik; vagy olajszinü.
Hangra és jelentésre megegyeznek vele a latin: oleum, hellen: ελχιου, német: Oehl, tót: olej, lengyel: oley, stb. Úgy látszik, mind ezen szók az eredeti ős nyelvből maradtak fenn; s mi a magyar olajt illeti, azt azon ol gyökü magyar szókkal családosíthatjuk, melyekben alapfogalom az olvadás, és szétoszlás, milyenek: olu, olvad, olvaszt, old, s képzésre hasonlítható, a karé karaj, taré taraj, paré paraj, gané ganaj, szókhoz, melyek legvalószinübben elavult igékből származott részesülők módosításai.
