OKOSKODIK
OKOSKODIK, (ok-os-kod-ik) k. m. okoskodtam, ~tál, ~ott. Széles ért. bizonyos tárgy felett elméjét futtatja, s azt különféle oldalról meghányja veti, hogy megtudja, mit kelljen róla tartania; vagy, ha a tárgy cselekvésre vonatkozik, hogy mitevő legyen. Észtani ért. ismert itéletekből ismeretleneket hoz ki. V. ö. OKOSKODÁS.
