OHAJT
OHAJT, v. ÓHAJT, (oh-aj-t) önh. m. ohajt-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Vágyát szivből fakadó oh hanggal fejezi ki, vagy szélesb ért. oh hangon felkiált; susogó előtéttel: sohajt, honnan különösen a régiek ezen értelemben használták. „És ő szelletével ohajtván (ingemiscens) monda.“ (Müncheni codex).
„Megemésztő bűnöm siratom, óhajtom.“
Ének a XVI. századból.
(Thaly K. gyüjt).
V. ö. OHAJTÁS, OHAJTOZ. Különösen tárgyesetes viszonynévvel: valamit vágyakodva kivár. Békét, egészséget, szerencsét ohajtani. Amit ohajtasz, mind meglesz. Ne ohajtsd őt látni. Gyökhangra és értelemre rokon a latin optat. V. ö. Ó! indulatszó.
