OCSÓDIK
OCSÓDIK, (ocs-ó-d-ik) k. m. ocsód-tam, ~tál ~ott. Álmából felébred, vagyis, mind a testnek, mind a léleknek nyugvó, s mintegy lekötött tehetségei szokott mozgékony állapotukat visszakapják. Minthogy ezen ige különösen és egyedül csak a fel igekötővel egyesűl (felocsódik): innen is kitetszik, hogy az ocsódó állapot mozgással jár. V. ö. OCSÓ. Átv. ért. az elfogult, vagy öntudatlan állapotban létezett elme valamit észrevenni, s a dolog mibenlétéről eszmélni kezd.
