OBON
OBON, fn. tt. obon-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. A gyógyszerészek sulymérlegén am. a fontnak tizenketted része, vagyis két lat. (Uncia). Alkalmasint a hellen-latin obulus módosulata, mely a latin szótárirók szerént kisebbféle sulyt is jelentett. „Basilius Faber Thesaurus “-ában siliqua szó alatt találjuk Drachma constat siliquis X et VIII (= 18), et scrupulus est ex siliquis VI, et obolus ex III.
