NY
NY, kisded alakban ny, huszonharmadik betü a magyar ábéczerendben, s a mássalhangzók sorában tizenhatodik. Az egyszerü s keményebb n hangnak lágyított módosúlata, mint nyő (nő), nyőstény (nőstény), nyavalya (nevola), fenyeget (feneget) szókban; némely tájejtések szerint más szókban is, midőn i következik utána, mint: járnyi, ülnyi, karácsonyi, balatonyi; sőt néha az i el is marad mint csaknem az általános szokásszerént: innya (= innia), továbbá hínya, melyek Torkos Sándor szerént a göcseji nyelvjárásban kétségtelenül am. ,innia’, ,hínia’, és pedig az egyszerü ,inni’, ,híni’ helyett, mikre elég példánk van a régieknél. Általán a szók végén némely tájnyelvek lágyítva szokták ejteni az n-t, mint: keny, feny, fony, vony, szány, sőt nehány szókban mint fennyen az általános nyelvszokás is lágyan ejti. Több szóban j-ből alakult, mint: nyargal régiesen jargal, bornyu borju, varnyu varju, sarnyu sarju. Hasonlóan j raggal öszveolvadva, nny (= nyny) gyanánt hangzik az ily általános kiejtésekben: bánnya (= bánja), szánnya (= szánja), fonnya (= fonja), kennye (= ken-je) stb. noha helyesirásunkban a külön álló részeket tisztán írjuk ki, mint a zárjel közötti szók mutatják. A meny (nurus) szóban am. ~ni, meni (= menő, férjhez menő).
Mint gyökhang 1) hangutánzóknak szolgál alapul, s az illető hangnak némi erőködéssel járó kinyomását fejezi ki, s jobbára kelletlen vagy fájdalmas érzésekre vonatkozik, mint: nyaf, nyafog; nyif, nyifa; nyifog, nyiffancs; nyef, nyefeg; nyám, nyámog, nyámándi, nyáv, nyávog; nyek, nyekeg, nyekken; nyerít; nyihog, nyiharász; nyikog, nyikkan, nyikácsol, nyikorog; nyiret, nyirettyű; nyív, nyivás, nyivákol; nyöfög; nyög, nyögdicsel, nyök, nyökög, nyökörög; nyöszög, nyöszörög. Ide sorozhatók a nyal, nyel igék, s a nyál főnév. Tudnivaló, hogy mindezekben a közvetlenül következő hangzó, mint alkatrész, az illető hangutánzók jelentését módosítja, s azokat más-más árnyéklatban tünteti elé. 2) Mint előtétes hang némely rövid gyökszóknak némi nyomatékot, s határozottabb értelmet kölcsönöz, mint: nyanya (anya), nyárs, melyben a szúró eszközt jelentő ár v. árr rejlik, nyir fn. honnan nyirok, nyirkos, nyiring, hangváltozattal nyers, melyekben a híg, nedves testet jelentő ir lappang.
Az ny kezdetü gyökszók száma, mint: nyaf, nyak, nyám, nyif stb. mintegy negyven, s az ily végzetüeké, mint: any, eny, íny, gúny szintén körülbelül annyi.
