NÖVENY
NÖVENY, NÖVÉNY, (nö-v-ény) fn. tt. növény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Természetrajzi ért. mindazon testek, melyek részint táplálásukra, részint szaporításukra szükséges életszervekkel ellátvák, azonban önkéntes mozgásuk nincsen és érzéketlenek, s gyökerök által többnyire álló helyökhöz – talaphoz – tapadnak, s ezekben különböznek lényegesen az állatoktól. E nevezet alatt értetnek valamennyi fák, cserjék, füvek, mohok, gombák stb. s öszvesen az úgynevezett növényországot képezik. Hegyi, vizi, szárazföldi növények. Hideg, meleg égalji növények. A növényeket seregekre, nemekre, fajokra osztályozni. A növény lényeges részei, vagyis szervei kétfélék: 1) elemiek, 2) ezekből öszvetettek. Az elemiek a) a sejtek v. sejtecsek, b) az edények. Öszvetettek A) Külsők; legkülső a hám, mely a növény minden részét, a bibe kivételével, beborítja, a kéreg külső rétegén terülvén el, a honnan köznyelven ez is, külső szervnek mondatik; egyébiránt a külső szervek vagy a) táplálatiak, ú. m. a gyöktörzs és levelek; vagy b) szaporítók, ú. m. a rügy, hajma, gumó (v. csucsor), lencséke; c) nemzők a virág és gyümölcs. B) Belső szervek a) tudományos nyelven a kéreg (cortex, Rinde), b) a háncs (liber, Bast), c) a sziács (alburnum, Splint), d) a geszt (lignum, Holz), e) a bél, (Medulla, Mark). Nem lényeges szervek a) a gyámok v. támaszok (fulcra v. fulcimenta), mint a kacs (cyrrhus), butyka (ampulla), kapasz (alligator); b) a fegyverek (arma) szurós részek, mint a fulánk (aculeus), tövis (spina), tollász v. szálka (arista); c) öltözékek, a hám nyulványai, mint a fanok v. szőrök (pili), serték (setae), bökőczék (murices), mirígyek (glandulae), bibircsók (verrucae), toldványok (appendices) stb.
