NÁPICZ, (1)
NÁPICZ, (1), mn. tt. nápicz-ot. Túl a Dunán am. igen piczin, pindurka (Matics Imre szerént, Pápa vidéki szó); nyúlánk, idétlen (Lévai László szerént Kemenesali szó); kisded, sorvadt termetü (Beke gyüjteménye szerént); fölötte kicsin, piczurka (Horváth Zsigmond szerént, Balatonmelléki szó). Nápicz gyerek, nápicz ember. E szónak icz képzője kicsinyítésre mutat; vagy talán öszve van téve ná és picz (piczi) szókból; t. i. mint öszvetett és megrövidített szó, s am. nagyon piczi; mert túl a Dunán nagyon helyett mondják naon, melyből rövidítéssel keletkezhetett nán, s végre ná. V. ö. NÁPISZUSZI.
