~NÁL
~NÁL, névmódosító rag, magsah. nél: láb-nál fej-nél. Eredetileg: nál, mert személyragozva: nálam egy régi levélben 1510-ből (Szalay Ágoston gyüjt.) Ferencznál, és tájszokásilag, különösen Göcsejben ma is: püspöknál, herczegnál. Személyragozva: nálam, ~ad, ~a, ~unk (a székelyeknél: nálink), ~atok, ~ok. Közép fok mellett a személyragok után ismétli maga magát: nálamnál szebb, náladnál jobb stb.
„Keress nálamnál méltóbbat.“
Népd.
E kérdésre: hol? jelent bizonyos tárgy közelében létezést, maradást, tartózkodást, s a távolodási től, és közeledési hoz között mintegy közép-semleges helyzetet, illetőleg állapotot foglal el. Gyökre nézve egyikkel sincs származási rokonságban, de igen a székelyes ni (palóczosan nyi), nott v. nitt, és núl nűl ragokkal, pl. hová mégysz? papni v. papnyi (paphoz); hol voltál? papnott (papnál); honnan jösz? papnól v. papnúl (paptól). Utórésze l ugyanaz, mely az állapodási elül, hátul, körül, belül, alul, fölül névutókban, tulajdonképen hol szó, s egyezik vele: ott; az egész nál raggal egyezik a székely nitt, palócz nott, pl. papnitt, papnott = papnál, épen úgy, mint eredeti értelemben alatt, fölött = alul, fölül. Tehát első része ni, és a másik úl képző, vagy hol szó: ni-úl v. ni-hol; (palóczosan: nuá, nié, azaz nual, niel = nál, nél); vagy ,ott’ öszvetétellel: nitt v. nott (= ni-ott). V. ö. NI, NITT stb.
Ezen elemzésnél fogva tulajd. ért. oly igékhez vonzódik, melyek bizonyos helypont, vagy tárgy közelében, mellett, körében való állapodást, maradást, tartózkodást, folytonos létezést, cselekvést stb. fejeznek ki, pl. nálunk lakik, másnál alszik, barátjánál eszik, mulat, játszik; asztalnál, ebédnél ül; gyertyánál olvas; meghuzza magát a falnál.
Különösen a szállodák, fogadók, vendéglők neve után e kérdésre hol? pl. a Szarvasnál, az Orozlánnál szállott meg, a Sasnál ebédel; máskép: a Szarvasban, az Orozlánban stb. A hová? kérdésre hoz vagy ba a felelet: a Sashoz, v. a Sasba. A feliratokban hibásan írják, pl. vendégfogadó vagy szálloda a sashoz, orozlánhoz, szarvashoz, ezek helyett: sasnál, orozlánnál, szarvasnál.
A fog, tart, kap s rokon értelmű igékkel a cselekvési tárgy neve után: hajánál fogták, gallérjánál tartják; minélfogva, annálfogva.
A hasonlitási tárgy neve után: hónál fehérebb, koromnál feketébb. Ez esetben eredetileg talán nól, nől-nek kellene lennie, mely a távolító tól től-nek felel meg régiesen és tájdivatosan szólva, pl. szebb tőlem = szebb mint én, volna másképen: szebb nólam. Ilyenek ezek is: mentől hamarabb, mentől jobban = mend-től, mind-től = a ma szokottabb mendnél, mindnél; melytől különbözik: mennél. Ezekben: nálamnál öregebb, náladnál ifjabb, nálánál szebb, a második nál csak ismétlés, mint a régieknél: tőlemtől. Tájdivatosan némely tiszai vidéken, továbbá a palóczoknál, valamint a székelyeknél is gyakran használják ,hoz’ helyett is, pl. jere nálunk, azaz hozzánk.
Nálunk felé (azaz hozzánk felé) jő az ellenség. (Kriza J.). Nem követendő példa, minthogy a származtatással sehogy sem lehet öszveegyeztetni.
A finn nyelvben rokon jelentésü vele a ~lla, ~llä, pl. maa föld, maa-lla föld-nél. Ezen finn ragról szintén azt tartják a nyelvészek, hogy öszvetett az ~l-ből és állapoti na ragból, tehát am. ~lna. (Torkos Sándor, Kellgren után. Magyar Nyelvészet. I. kötet. 384. lap). Ha a magyarban is állapító ragunkat ~on, ~ön, ~ěn, vennők alapul, akkor a nál egészben annyi volna, mint on-ul, az ul úgy járulván az on raghoz, mint ast v. ost-hoz, ~astul ragban vagy képzőben, pl. ház-ast-ul; tehát háznál is annyi volna mint húz-on-ul.
