NAGY, (1)
NAGY, (1), mn. és fn. tt. nagy-ot; harm. szr. ~ja, határozója: nagyon, nem: nagyan, fokozva nagyobb, nem: nagyabb. 1) Ami aránylag akármiféle irányban, nevezetesen fölfelé terjedelmes. Nagy hegy, nagy torony, nagy ház. Nagy ember, nagy ló, nagy madár. 2) Különösen mi sok helyet, sok térséget foglal el. Nagy város, nagy falu, nagy határ, nagy rét, nagy erdő, nagy tó. Nagy lépéseket tenni. Nagy szoba, nagy ablak. Nagy betü. Nagy könyvek, képek. 3) Részek és egész közti arányra vonatkozólag am. a maga nemében aránylag a rendes mértéket meghaladó. Nagy fej, nagy kezek, nagy lábak, nagy fülek, nagy szemek, nagy száj, nagy pofa, nagy has. Nagy ágak, nagy levelek. Nagy karimáju kalap. Nagy száru csizma. Átv. ért. 1) Ami felnőtt. Már nagy fiai és leányai vannak. Néha korra nézve jelent öregbet, mint nagyapa, nagyanya, nagybátya, nagynéne. 2) Sok számból, több egyes részekből álló. Nagy rakás pénz. Nagy gyülés, nagy tanács. 3) Sok belerővel, sok hatással biró. Nagy meleg, nagy hideg. Nagy öröm, nagy szomoruság. Nagy kárt szenvedni. Nagy fáradsággal, nagy ügygyel bajjal tenni valamit. Nagy érdem, nagy jutalom. Nagy szerencse. 4) Sok kitünő jó vagy rosz tulajdonságu. Nagy ember. Nagy hatalmu király. Nagy tolvaj, nagy kurafi, nagy czigány, nagy ördög, nagy bolond, nagy szamár, nagy mamlasz, nagy mihaszna. 5) Különös nyomatékkal biró. Nagy dolgokat feszegetni. Nagyba kapni, v. nagy fába vágni a fejszét, vagy nagy fát mozgatni, vagy nagyot falni (a székelyeknél) am. ereje fölötti munkához fogni. 6) Magas értékü. Nagy árát szabni valaminek. A pénznek mindenütt nagy becse van. Nagyra lenni valamivel. Nagyra becsülni valakit vagy valakinek jeles tulajdonságát. Nagyra tartani valamit.
„A malom a vizet alá hajtja
Ez az asszony a lányát nagyra tartja,
Ne tartsa kend olyan nagyra.“ Népd.
Ez az asszony a lányát nagyra tartja,
Ne tartsa kend olyan nagyra.“ Népd.
7) Magas rangu, állásu. Nagy méltóság, nagy fejedelemség, nagy herczegség. 8) Főnevül használva am. magas rangu vagy rendü állapot. Nagyra menni, jutni. Nagyra vitte dolgát. Némely ragozásokban am. a többi közől a kitünőbbek kiválogatva, pl. a fogott halak nagyját kiszedni a hálóból, az apraját visszahányni a vízbe. Csak úgy nagyjából tenni valamit, nem egészen. Nagyján már elmentek, am. jobbára. Sajátságos kifejezések: nagy szája van, azaz másokat megtámadó, megszóló; nagyot hall, am. siketecske, nagyban mulatni, játszani, am. nagy mértékben; nagyravágyni, nagyra látni am. magasra vágyni, fenhéjazni; nagyra törni; nagyra termett; ország nagyjai v. országnagyok, am. főnemesek, főurak, ú. m. herczegek, grófok, bárók, zászlós urak, főispánok; főpapok; nagy uram, tiszteletczím, mely ma csak középrendü urakat, és tisztviselőket illet, pl. nagyuram, ispán uram! nagyuram, biró uram! nagy jó uram Tárgyesetben: nagyot lép, nagyot ugrik, nagyot fohászkodik, nagyot hall (süket), nagyot hazud, nagyot kiált, nagyot mond, nagyot iszik (különböző: nagyon iszik).
„Nagyot iszik a hazáért, s fölsivít.“
Vörösmarty.
Midőn némely öszvetételekben fönevül használtatik, jelent bizonyos főnököt, a maga nemében első rangu személyt; ilyenek a régen divatos: hadnagy, várnagy, folnagy, násznagy, s az ujabb korban helyesen alkotott népnagy, őrnagy, országnagy, tábornagy, karnagy. Ezek értelmezéseit l. saját rovataik alatt. Néha am. nagyon, igen.
„Mert nagy drága kincset
Te nálad én hagyok.“
Te nálad én hagyok.“
„Kiről neked jövendőre
Nagy sokat szólok.“
Nagy sokat szólok.“
Házasok éneke a XVI. századból. l. NAGY (2).
Ha a nagy szóban alapfogalomul a magasságot, vagyis fölfelé terjedést veszszük, úgy legközelebb rokonai nád, és magas, magasztal, máglya gyökei. Rokonok továbbá némely más nyelvekben a török anáds, de ide sorozható a, török böjük is, minthogy b és m közel rokon hangok, (honnan böjük baba am. nagyapa), latin magnus, majestas, hellén μεγας, szanszkrit mahat stb. gyökei: mag, maj, meg, mah. Vékony hangon ide tartozik a nő ige (szanszkritul mah), és növel gyöke is (l. alább); továbbá a neh, a ,nehéz’, és neg, a ,negéd’ szóban, valamint a nyi névképző is. A szlávban na, oroszban vad am. föl; a görögben az ανα, a németben az an egyik jelentése szintén valamely magasságra vonatkozik. Ugyanezen alapértelem rejlik a magyar felható on, ěn, ön ragban, pl. házon, kerten, csöbrön. A mongolban nojan, a kalmukban nojon am. fejedelem; vezér.
