MISE
MISE, fn. tt. misét, tb. misék. A római katholika egyházban az isteni szolgálatnak azon neme, midőn a fölszentelt pap a szent oltárnál Krisztus urunk halálának emlékezetére bor és kenyér szine alatt áldozik, mi az anyaszentegyház által rendelt szertartások szerént, és imák között történik. A pap misét mond, vagy szolgál. A hivek misét hallgatnak. Nagy mise, öreg mise, énekes mise. Orgonás, zenés mise, melyet a pap orgona vagy zeneszó kiséretében végez. Gyász- v. fekete mise (requiem). Aranymise, melyet a pap fölszenteltetésének ötvened éve után innepélyes szertartással mond. Kis mise, néhutt: susogó mise, v. lassumise, melyet a pap magában mond el. Hajnali mise, v. aranyos mise, adventi hetekben, nap költe előtt. Éjféli mise, karácson éjjel. Népies elnevezések: füstös mise, füstölővel tartott nagy mise; farhámos mise, midőn az áldozó pap segédei úgynevezett dalmatikákban szolgálnak; csákós mise, püspöksüveg alatt.
E szó a latin missa után alakúlt, mely eléjön ezen mondatban: „ite, missa est,“ valamint innen származott a német Messe, szláv mssa v. omssa stb. is.
