MADÁR
MADÁR, (mad-ár) fn. tt. madárt vagy madarat, ~ak. Kicsiny. madárka vagy madarka, ritkábban, madaracska. Azok közé tartozik, melyek ragozáskor a szabályhoz képest, amint t. i. ön- vagy mássalhangzón kezdődő raggal köttetnek össze, éketvesztenek, mintha rövid madar volna, valamint származékai is, pl. madari, madaras, madarász, a rövid törzsökhöz járulnak. Van ily nevü helység is Komárom vármegyében Madar nem madár. Személyragozva szintén rövid: madaram, madarad stb. Neve azon osztálybeli állatoknak, melyek meleg és veres vérüek, tüdőn lélekzenek, tojások által szaporodnak, csőrük és két lábuk van, s tollas szárnyaiknál fogva a levegőbe emelkedni, azaz repülni képesek. Szárazföldi, vízi, tavi, tengeri, mocsári, parti, erdei, vándor, ragadozó, éneklő, házi stb. madarak. Madarakat fogni, lőni, tartani. A házi madarak más neve: baromfi v. majorság. Minthogy repülni szoktak, innen a szabadon szállongók jelzője: égi. „Már az égi madarak és erdei vadak őtet imádják.“ (Karács. ének).
„Ide künn a ződ erdőbe,
Madár lakik egy fészökbe.
Én is oda mönnék lakni,
Ha egy fészköt tudnék rakni.“
Madár lakik egy fészökbe.
Én is oda mönnék lakni,
Ha egy fészköt tudnék rakni.“
„Hervadt az a rózsa,
Mejnek szénye (színe) nincsen,
Bágyadt az a madár,
Mejnek tása (társa) nincsen.“
Mejnek szénye (színe) nincsen,
Bágyadt az a madár,
Mejnek tása (társa) nincsen.“
| Székely népdalok. |
A madárról sok a közmondás és példabeszéd, pl. a madár akárhová repül, mindig otthonn van. Szabad, mint a madár. Kicsin madárnak fészke is kicsin. Könynyű, mint az ólommadár. Ritka madár a jó szerencse, az igaz barátság. Rosz madár az, aki maga fészkébe rutít, vagy aki tollát nem birhatja. Jó madár, drága madár, szép madár, gúnyos és roszaló nevek.
„Elmehetsz, drága madár,
Nekem nem kell csapodár.“
Nekem nem kell csapodár.“
| (Népd.) |
Madarat fogni, gúnyosan am. bujdosót, csavargót kézre keríteni. Éji madár, éjjeli csavargó. A madár szó mint állatosztályt jelentő nevezet néha a nemi vagy faji névhez ragasztatik, pl. Fogolymadár, gólyamadár, sólyommadár, hurosmadár, rárómadár, fáczánmadár, struczmadár. Néha a névnek lényegét teszi, mint császármadár, paradicsommadár. Átv. ért. a disznólábban levő inas hús, mely megsütve verébhús izű. Madara szökik a lónak v. megindúl, midőn torokmirigye megdagad. Gyermek nyelven a kis madár badács.
Mi e szó elemzését illeti, több ismeretes nyelvekben a madarat vagy tojó, vagy repülő, vagy mindkét tulajdonságáról nevezték el. Tojásra, vonatkoznak talán a vogulfinn: oija madár, és lapfinn: aiva tojás. Repülés viszonya van a hangokban is egyező szanszkrit pat, honnan: patámi (szállok, repülök; esem) és patat v. pataga (madár), között; így a hellen πετομαι, πτηνος, πτερον és a szláv pták; továbbá a német Vogel és fliegen s a latin volare és volucris; s a repülés suhanó hangja után talán a török kos-mak (szaladni) és kus (madár) között, melyhez tartozik a magyar madárüző hess! repülj. 1) Amennyiben madár v. madar szóban a tojás, vagyis mony (tikmony, lúdmony stb.) alapfogalma látszik rejleni, gyöke mad, gömbölyübben mod, mint Dunán túl némely vidéken ejtik, modár, rokon a mogy; mogyoró, tájdivatosan magyaró, magyal v. mogyal (bogyótermő fa), a mony, bod, bogy, bogyó szókkal, mint melyekben alapfogalom a gömbölyü alak. Ide tartozik a hímgolyót jelentő finn muna, muno, munyi, mok. Másik alkotó része ár v. ar, ha a hasonló képzöü sudár, hinár, bogár, csapodár stb. szókkal hasonlitjuk össze, úgy látszik, nem egyéb, mint az alapszó tulajdonságát jelentő képző ár v. ar; e szerént madar am. madó modó v. mada moda, azaz tojó t. i. állat. 2) Ugyanezen ár képzővel amennyiben mad mozgást, különösebben emelkedést jelent, az emelkedési vagy repülési tulajdonság jelöltetnék.
