MA, (1)
MA, (1), fn. tt. mát; többese ugyan nincs divatban, de ha több mai időről vagy napról akarnánk szólani, bizvást mondhatunk mákat is. Értelme: jelen idő, ami jelennen megy vagy foly; ellentétei: múlt és jövő. Ez értelem rejlik a mai világ, mai kor, mai szokás, mai gondolkodásmód kifejezésekben is. Szorosb ért. azon idő, mely a legujonnan folyó napot képezi, vagyis azon nap, melyben jelennen élünk, vagyunk, melyet t. i. közvetlenül a tegnap előzött meg és szintén közvetlenül a holnap vált fel. A viszonyító névragokat mind fölveszi, és pedig a ragozás szabályaihoz képest hol megnyúlva, hol rövidnek maradva, pl. máé (vagy maé) legyen a dicsőség, ne a holnapé, mának vagy tegnapnak előtte. Pázmán, Ep. Tom. 2. p. 209. Egy mát nem adok két holnapért. Aki mát megadta, holnapot nem igérte. (Km.). Mában helyezem minden reményemet. A tegnapi költség egy részét mába számitom. E beteg mán túl nem él. Nincs bizonyosb a mánál, s bizonytalan a holnap. Mára vártunk benneteket, s csakugyan itt vagytok. Tegnapról mára hagyott munka. Mához egy hétre nálatok leszek. Mából holnapot csinált. Máról holnapra halasztani a teendőket. Ő csak máról gondoskodik. Mától fogva nem iszom bort. Maig (vagy máig) sem tudni, hová lett. Máért (vagy maért) tettünk mindent: Mával ismét többet élünk. A tegnapot nem lehet mává tenni. A holnapot maul v. mául venni.
Származékai: mai vagy mái, majd, most, (régiesen és tájdivatosan: mast), már (v. tájdivatosan mán, v. má, v. márig, v. máran), maság.
