LÚD
LÚD, fn. tt. ludat, harm. szr. lúdja v. luda. Kicsinyezve: ludacska. Közisméretü uszó madár, sárgavörös uszóhártyával lábain, sárgavörös kanálféle csőrrel, és hosszu nyakkal. Rendes kiáltása: ga ga! ha haragszik: szisz, pisz. A vad lúd szine vegyítve hamvas és barna, hasa fehéres, lábai sárgák, s a vándor madarak közé tartozik. A szelid, vagyis házi lúd a vadnál nagyobb, és jobbára fehér, néha hamvas tarka. A himet különösen gunár-nak hívják. A ludak, kivált a vadak, a gunár vezérlete alatt egymás után szeretnek repülni és lépni, honnan a közmondás: Úgy mennek, mint a ludak. Átv. ért. jelent együgyűt, ostobát. Innen a közmondat: lúddá lett v. lúddá tették, azaz elbolondították, kijátszották. Hazánkban a lúd igen közönséges lévén több közmondásokra adott alkalmat, ilyenek: Sok lúd, disznót győz. Tengeren innen, tengeren túl csak lúd a lúd. Lúdtól tanúl a liba. Őrizkedik mint lúd az eszterhától. Nincsen olyan mint a lúd, nem kell neki gyalog út. Gágog mint a lúd. Ludak törvénye: kiki magának. Foltonként szállingóznak, mint a ludak. Olyan mint a szárnyaszegett lúd. Legyen lúd, ha kövér, együk meg ha fehér. Lúdra szénát kár vesztegetni (km.).
„Nyolczan vannak ami ludaink,
Három fehér, három fekete.
Gunár a ketteje,
Szabad a mezeje.”
Három fehér, három fekete.
Gunár a ketteje,
Szabad a mezeje.”
| Népd. |
Ludakat nevelni, koppasztani, hizlalni, ölni. Kövér, sovány lúd. Szent Márton lúdja, melyet e szentnek napján szoktak ölni, s hátgerinczéből, vagy mellcsontjából a legközelebbi tél minemüségét akarják megjövendölni. Dunán túl nagyságra nézve híresek a kádártai ludak Veszprémvármegyében.
A magyar a lúd szóban, úgy látszik azon hangot utánozta, melyet e madár nyelvének lebegtetésével ejt ki lu-lu; valamint a liba szóban a li li hangokat; a német Gans a ga ga! torokhangot vette alapul, hasonlóan a szláv gusz és husz, melyekhez hasonló a magyar himlúd neve gunár, a görög χην szóval együtt. V. ö. LIBA.
Hangmértanilag, ragozatlan állapotban jobb mindig hosszan irni, és ejteni, lúd. Öszvetételben a különféle tájszokások szerént hosszan is, röviden is; midőn pedig ragot vagy képzőt veszen föl, ha ez önhangzón kezdődik, rendszerént csak röviden használják, pl. lud-at, lud-ak, lud-acska, lud-as, de az éles önhangzók és minden mássalhangzók előtt hosszú marad: lúd-é, lúd-ért, lúd-ig, lúd-nak, lúd-ból stb. az ékvesztőknek általános szabálya szerént.
