LÜBŐG
LÜBŐG, (lüb-ög) önh. m. lübög-tem, ~tél, ~ött. A ‘lobog’ szó módosulata; mondják különösen a hajóvitorláról, ha t. i. annak éle (vagy oldalti széle: széle fölülről alá) a szél irányával egy vonalba esvén, a vitorla majd ide majd oda vág át és csattog. Gyakran egy értelemben használják a német labbern és wappern szókkal, melyekkel azon hangot akarják kifejezni, melyet ily csapkodó vitorlánál hallunk. (Kenessey Albert).
