LÉ
LÉ, (öszvehúzva ebből: lev, mint: hé, hev), fn. tt. levet, harm. szr. leve. Kicsinyezve: levecske. Széles ért. híg, folyékony test, nedv, nyirok. Gyöke azon la hang, és szó, melyben alapfogalom a mozgás, minthogy a lének lényeges tulajdonsága a hígság vagy folyékonyság, mi a mozgással azonos. Eredetileg részesülő, le ő, innen: le-ü, le-v, öszvehúzva: lő v. lé, mint hő hé, bő bé, innen lötye is, mely am. létye, azaz igen híg, folyékony sár, mely léhez hasonló; szintén lőre. Szorosb ért. 1) Bizonyos testekből kifolyó, kiszivárgó nedvesség, milyen a gyümölcsök nedve. Szőlő, szilva, czitrom leve. Szilvalé. Csosz elé, szilvalé, téged is megborsolnak. (Km.). Káposzta, nyírfa leve. Ganaj leve. 2) Azon nedv, pl. víz, bor, ser, eczet, tej, melyben bizonyos ételeket főznek, vagy mely némelykor a főzött, sütött eledelekből szivárog ki; máskép: leves. Borsporos lé, kaszás lé, halász lé, törött lé, marhahús lé. „Tikfi éles lével.” 1547-diki levél boritékán. (Szalay Á. 400 m. l.). Olcsó húsnak híg a leve. (Km.). Minden lében kanál. Fekete lé, anynyit is tesz mint kávé. Jutott neki a fekete lében. (Km.). Ő itta meg a levét = am. neki jutott valamiből a rosz. Tréfás átv. ért. nyaklé és poflé, am. nyakon csapás, pofon csapás. Szintén átv. ért. valaminek feladni a levét am. előizét, vagyis olyat mondani, igérni előre, mire majd nagyobb valami következik. Levet csapni, udvarolni, hízelegni a nőknek, vagy másoknak is.
„Ki nem tud jól levet csapni,
Magas polczra nem fog kapni.”
Magas polczra nem fog kapni.”
| Népies gúnyvers. (Erd. gyüjt.). |
Benne van a lében, (cserben, kuhiban, kudarczban). Öszveszűrni a levet, valamely titkos czélra egyesülni. V. ö. LEVES.
