LÁTNOK
LÁTNOK, (lá-t-nok) fn. tt. látnok-ot, harm. szr. ~a. Személy, ki a jövendőbe lát, ki a történendőket előre látja, ki költőileg lelkesülve, és ihletve, vagy felsőbb isteni sugalatból némely dolgokat mintegy képekben szemlél. Népiesebb nyelven: látó, néhutt néző. V. ö. JÓS.
