LAPÁT
LAPÁT, (lap-át) fn. tt. lapát-ot, harm. szr. ~ja. Közismeretü gazdasági és házi eszköz, melynek feje és nyele van, a feje lapos, és néha kevéssé homorú, hogy vele holmit fölszedni, fölmerni lehessen. Rendeltetéséhez képest különféle. Némelyik öblös, némelyik mindkét oldalon lapos. Szóró lapát, melylyel a pelyvás gabonát felhányják, hogy pelyváját a szél elkapja. Ganaj-, szemethányó lapát. Sütő lapát, mely lapos, s a kenyereket vetik be vele. Keréklapát, némely malomkerekeken. Tűzlapát, vasból parázst szedni való. Öntözőlapát, melylyel az árkocskákon gödrökbe folydogáló vizet a kertészek a veteményes ágyakra locsolják. Evezőlapát, mely rendesen hosszukás lapos. Lapáttal kihányni a ganajt, szemetet. Lapáttal mérni a búzát. Lapáttal szórják neki a pénzt. (Km.). Házasodik a lapát, elvette a piszkafát. (Népd.). Lapát hátával méri a borsót. (Km.).
Világos, hogy e szónak gyöke lap, mivel a lapát többékevésbé mindegyik lapos. Eredetileg rövid lapat, mely a nyelvszokás szerént úgy nyult meg, mint korlát, porgolát, forbát, borbát, korczolát, fuvát s némely mások. Egyébiránt nem azon at, et képzőjü szókhoz tartozik, melyek igéktől származva elvont értelmüek, pl. csapat, csipet, menet, hanem azokhoz, melyekben a t általánosb jelentőségü, milyenek: evet, kuvat, kerecset, követ. Megegyezik vele a szláv lopata, de azért eredeti magyarságát annál kevésbbé lehet kétségbe hozni, mivel a magyarban nemcsak gyöke közismeretű, hanem számos rokonhangu, s értelmü szók nemzetségével áll öszveköttetésben, holott a szláv nyelvben ezt nem találjuk. l. Stephanovics Vuk szótárát, hol a lopata és lopac szókon kivül egy hasonértelmü sincsen följegyezve. Sokkal több rokonságot mutatnak a latin megfordított pala, továbbá palma, palear, palla, pallium, paludamentum, planum, planities, melyekben lapos kiterjeszkedés az alapfogalom, valamint a német platt, a hellen πλατις, πλατεια szókban is. Finnül: lappio.
