LANTOS, (2)

Teljes szövegű keresés

LANTOS, (2), (mint föntebb) fn. tt. lantos-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Személy, kinek különös foglalkodása, lantot játszani, lant mellett énekelni. Középkori udvari lantosok.
„Vagy nincs-e lantos itt közel,
Ki zengjen éneket?”
Czuczor.
„Egy vén lantos jön Pokyval,
Térdét veri szakála.”
Kisfaludy S.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT