LÁNGOLÓ, (1)
LÁNGOLÓ, (1), (láng-ol-ó) mn. tt. lángoló-t. Lángokat vetve, lobogva égő. A lángoló tüz éjjel meszsze megpirositja az eget. Átv. ért. lángoló szív, lángoló szerelem. Lángoló szemek. Haragtól, szégyentől lángoló arcz.
„Titkon borong a genius
A néma hant felett,
Hol lángoló szív s honszerelm
Váltottak életet.”
A néma hant felett,
Hol lángoló szív s honszerelm
Váltottak életet.”
| Kölcsey. |
