LÁNGÉSZ

Teljes szövegű keresés

LÁNGÉSZ, (láng-ész) ösz. fn. Általán igen kitünő tulajdonságokkal biró ész, mely jelesen a tárgyak könnyü, sebes felfogása, eredetiség, alkotó erő, s mintegy másokon uralkodása által mutatkozik. Különösen ész, mely az ismeretek, és müvészetek bizonyos nemében sajátszerü felsőbb tünemény. Költői, zenészi, festészi lángész.
„Isten, kit a bölcs lángesze föl nem ér.”
Berzsenyi.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT