~LAN
~LAN, ~LEN, (2), mint a tagadó ~talan, ~telen, (v. ~atlan, ~etlen) képzők egyik, még pedig azon alkatrésze, mely magyar nyelvérzéssel egyedüli alapja a tagadásnak, mely nélkül a ta te, képzők soha tagadást nem jelentenek, ellenben lan len önmagukban, ta te vagy at et nélkül is, mind a népnyelvben, mind a legjobb iróinknál eléjönnek tagadó értelemben; (ezért nem ismerhetjük el sem a lól névtag-, v. tol igétől származtatást, sem a finn rokonítást); ha t. i. már t előzi meg, pl. a népnyelvben: korlátlan, bün tetlen (= büntetetlen), mezítelen v. mezitlen (nem: mezetlen) kietlen, kétlen, hitlen, vétlen, étlen, itlan, tétlen, bocsánatlan (Báthorinál) stb.; az irókat illetőleg l. ~ATLAN czikk alatt; mind olyan esetekben, midőn a lan len képzőt már közvetlenül megelőzi egy t, mely itt is soha sem tagadó jelentésü, sőt van régi példánk t nélkül is: mértéklen (az idézett ~ATLAN alatt). Ezen képző tehát mind alkatára, mind jelentésére nézve teljesen egyezik a ‘kül’ szóval ‘nélkül’ névutóban, melynek első tagja (nél) helyett at et (v. ta te) áll, mely alatt, mint máskor (~ATLAN alatt) kifejtettük, neveknél as es melléknévi, igéknél at et igenévi képző, vagy ha tetszik ott szó rejlik, úgy hogy ezen ‘ott’ a ‘nél’-nek szintén megfelelne értelemben. A lan len pedig, vagy nem tagadó szóból változott el (a lem eléjön, mint tagadó szó az arab-török nyelvben is), vagy pedig az nem más, mint ellen szó; mely föltevésre még azon körülmény is utal, hogy valamint ‘ellen’ név és határozó (névutó, névhatározó) is egyszersmind, úgy valamennyi ‘lan’ ‘len’ (atlan etlen v. talan telen) képzős neveinket változatlanul lehet határozóként is használni, noha ez utóbbi esetben az ul ül képzőket is elfogadják; pl. ez nem maradhat büntetlen vagy büntetlenül.
