LAJT
LAJT, fn. tt. lajt-ot, harm. szr. ~ja. Hosszukás, és tágas akonáju hordó, milyenben halakat, mustot vagy vizet hordani stb. szokás. Előjön már egy 1553-diki levélben is, ‘boros hordó’ értelemben. (Szalay Á. 400. magyar l.). Megegyezik a német Laite v. Leite szóval, melyet Adelung Lade szóval hoz rokonságba. Ha gyökül a székely laj szót vennők, akkor a ‘lajt’ am. lejt, talán guruló, gördülő testet jelentene, mint ‘hordó’ is alkalmasint gordó, azaz gorduló. Egyébiránt V. ö. LAJTOL.
