KOSZLOBÁR

Teljes szövegű keresés

KOSZLOBÁR, mn. és fn. tt. koszlobár-t, tb. ~ok. Pápa vidéki tájszó, s gúnynév, jelent hitványat, alávaló jellemüt. Koszlobár ember. Gyöke vagy a bőrbetegséget jelentő kosz, mely átv. értelemben s lobár v. lombár szóval összetéve a jellemre alkalmaztatott, vagy pedig előrésze kósz, honnan kósza, kószál és kószlál származnak, tehát koszlobár lehet némi hangváltozattal am. kószáló vagy kószláló, vagy öszszetett alakban: kósz-lóbál, azaz kószállóbál.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT