KACSINT
KACSINT, (kacs-in-t) önh. m. kacsint-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. Szemével alattomos, titkos, hamis, félrehajló vágást, pillantást tesz. Lopva oda kacsintott. Én is kacsintottam, ő is.
„Ez a szemem, ez az egyik,
Jobban kacsint, mint a másik.”
Jobban kacsint, mint a másik.”
| Népd. |
Átv. ért. erdélyi tájszólással am. darabosan, nem elég könnyen beszél valamely idegen nyelvet. Kegyed kacsint (néhutt: kocsint) egy kissé a magyarban. V. ö. KANCSAL, KANCSI, KANDI.
