KÁBÚL
KÁBÚL, KÁBUL, (káb-a-úl) önh. m. kábúl-t. Kábává lesz, esze tompúl, butúl. Erős dohánytól kábúl a feje. Elkábúl, megkábúl. Átv. ért. bizonyos erkölcsi benyomás által lelki erejét, önállóságát veszti, az észnek és akaratnak helyes útairól eltántorodik. A dicsvágy, s fényes igéretek által elkábulni. V. ö. KÁBA.
