~JA
~JA, vékonyhangon je (i-a, i-e). 1) A j vagy i-ben tárgymutatót, és az a vagy e-ben harmadik személyt képviselő névrag, pl. rab-j-a, híd-j-a, gond-j-a, rom-j-a, bot-j-a. 2) Az igéknél hasonlóképen a tárgymutató igealak egyesszámban, a j tárgymutató s az a vagy e harmadik személy raga, pl. dob-j-a, ad-j-a, fal-j-a, nyal-j-a, fut-j-a stb. A magashangu ragozásban csak a tárgymutató i marad meg: szeret-i, kér-i, tűr-i, melyek némely tájszólásokban csakugyan szeret-j-e, kér-j-e, tűr-j-e, magában a jelentő módban is; s hogy ezen i valóságos tárgymutató és nem a harmadik személynévmás ő-nek változata, megtetszik az ad-i, ad-i-k, mond-i, mond-i-k, tapod-i, tapod-i-k tájszólásokból, (ad-j-a, adj-ák, mond-j-a, mond-j-ák stb. helyett), melyekben az i-t alaposan tárgymutatónak, nem pedig az ő helyettesének tekinthetjük. Így neveknél is: Pénz-i, bér-i, szeretet-i, közep-i, szem-i, rend-i az általános népbeszédben az i inkább a tárgymutató i képviselője; úgy hogy például (Vas József szerént) Belső-Somogyban gond-j-a is: gond-i. Bővebb fejtegetését és elemzését lásd az Előbeszéd 158. és következő lapjain; és V. ö. ~J, (4).
