IDEG
IDEG, (id-eg) fn. tt. ideg-ět, harm. szr. ~e v. ~je. Gyökeleme az elavult i, mely eredetileg mozgást jelentett, s megvan az idő, iő, iön (jő, jön), illan, in, inog, izeg, izom, ipar stb. szókban. Szanszkrit nyelven: i, görögül ιημι, latinul ire, szlávul idem am. megyek. A d segéd betü, mint a hideg, rideg szókban, s tulajdonkép: i-eg, mint hideg hi-eg, rideg ri-eg. Az eg képző a gyöknek gyakorlatát, vagyis a mozgás képességét jelenti. Ideg tehát elemezve jelent könnyen mozgó, azaz mozgékony valamit; különösen így neveztetnek 1) azon lágy, és fehér szálak az állati testben, melyek vagy az agyból, vagy a gerinczből erednek, az egész testen szétágaznak, fehér sejtszövetekkel vannak körülvéve, s az érzésnek és mozgásnak vezetői, melyeknél fogva különféle neveik vannak: látideg, hallideg, szaglóideg; ábrázatideg, bordaközi ideg, szemmozgató ideg stb. (nervus). 2) Azon szilárd, szalagforma részek az állati testben, melyek a csuklókat, ízeket öszvekötik, milyenek a mócsingok, inak. 3) Átv. ért. az állati ideghez hasonló, rugalmas, mozgékony test, különösen húr, kifeszithető fonal, pl. ácsideg, csapóideg, iv idege. Ideget pendíteni. Ideget felhúzni, kifeszíteni, föltekerni.
„S lágy keblébe fogott, s kisdede homlokát
Elhintette tüzes csókjaival, s te, mond,
Serdülj, s a miket itt látsz,
Zengd majd lantom idegjein.“ Kazinczy F.
Elhintette tüzes csókjaival, s te, mond,
Serdülj, s a miket itt látsz,
Zengd majd lantom idegjein.“ Kazinczy F.
„Lám a te kebled fölhangolt ideg,
Fájón zengő, ha bú pendíti meg.“ Mentovich.
Fájón zengő, ha bú pendíti meg.“ Mentovich.
Továbbá: kötél. „Azonfölűl az ruha likas volt és felköttetik volt kötelékvel… és az idegökkel, melyekkel az ruha felköttetik volt azon okból csináltanak ostorokat.“ Régi magyar Passio. 158. lap.
