HÚS
HÚS, (ho-os, az emelkedést, fedést jelentő ho vagy ha gyöktől, innen különbözik a bél-től); fn tt. hús-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Ugyanaz a tatár khús, indiai és bengaliai gusch, perzsa guschr szókkal. Hasonlít hozzá a samojed-mangasejai osa, továbbá a samojed-narymi keti, és tymisei uecs. Szanszkrit nyelven kut v. kud am. föd, takar, magában foglal valamit, [mint a hús állati testben a csontokat, gyümölcsben a magokat; innen kudis [test, héj], melylyel öszveüt a latin cutis, hellén κυτος, német Haut stb. A törökben ás, am. húsétek; étek; leves. 1) Az állati testnek izmok-, rostok-, mócsingokból álló szilárd részei, melyektől a csontok, porczogók, szálkák, belek, háj, zsír és híg részek különböznek. Emberhús, ökörhús, borjúhús, bárányhús, disznóhús, marhahús, tehénhús, juhhús, vadhús, madárhús, lúdhús, malaczhús, tik- v. tyúkhús, csibe- v. csirkehús, főtt hús, füstölt hús, rántott hús, sült hús stb. Hús a marha szegyén, tarján, fartövén, hasa alján. Vastag hús. Ösztövér, kövér, szivós, kemény, porhanyós hús. Húst vágni, enni, rágni, sütni, főzni, pörkölni, füstölni. A pontynak lágy, a csukának, vizának kemény húsa van. A hús csonttat jár. Hús a húst eszi. (Km.). Semmi hús sincs rajta, am. csak csontja bőre, igen sovány. Olcsó húsnak híg a leve. (Km.). A farkas nem eszik sült húst. Jó húsban lenni, am. izmos testtel birni. Mintha lefaragták volna róla a húst. 2) Átv. ért. némely növények, különösen gyümölcsök lágyabbféle, leves, élvezhető részei, melyek némileg az állati húshoz hasonlók. Dinnyék, baraczkok, almák, szilvák húsa. Egyik körtefajnak keményebb, tömöttebb húsa van, mint a másiknak. V. ö. TEST.
