HÜLE

Teljes szövegű keresés

HÜLE, (hü-öl-ő, hü-öl-e) mn. tt. hülét. Gyöke a bámulást jelentő, s visszahuzott lélekzettel hangoztatott hű, s am. oly ember, ki mindenre hü-öl, azaz bámul, bámész, bamba, léhűtő, szájtáti, félsiket, félnéma, együgyű.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT