HÜ, (3)
HÜ, (3), v. HŰ, elavult fn. mely ma csak származékaiban: hües, hüves, hüvös, hűs (= hü-ös), hűt (= hü-ít), hűl (= hü-ül) stb. használtatik. Jelent hideget, vagyis a lég mérsékletének azon fokát, mely az állati test melegségénél alantabb fokon áll. Rokon vele a vékonyabb hangu hi v. hí, melyből hi-es, hi-v-es v. hí-v-es, hi-d-eg származnak. Megvan mint szintén hangutánzó a görög χιων (hó), latin hyems, szanszkrit himasz, és betüváltozva a szláv zima, továbbá a finn hyydyn (hűlök, fagyok) és hyydän (hűtök) szókban. Ide sorozhatók l képzővel (hű-l), a német kühl, latin gelo, finn kylmä is stb. (A hő finnben kuuma, kuumet). Egyébiránt V. ö. HÉ, (1).
