HÁJ, (1)

Teljes szövegű keresés

HÁJ, (1), (ha-aj; palóczos kiejtéssel: ho-aj, ho-áj; am. az élesb hangú héj, azaz a beleket s hust héj gyanánt takaró kövérség; a törökben jagh am. olaj, kövérség, V. ö. HA, elvont gyök); fn. tt. háj-at. Szoros ért. a hasban és belek körül öszvegyülő, s földomborodó kövérség, vagyis sajátságos tömör zsír, mely némely állatokban aránylag igen megnövekedik, pl. a disznókban. Disznóháj. Ökörháj. Nagy háju ember, am. igen kövér. A hájat kimetszeni. Hájat olvasztani. Hájjal megkenni a tengelyt, lószerszámokat. Csikorog a szekér, megitta kocsis a háj árát. (Km.). Nem ebre bízták a hájat. (Km.). Ebhájjal kenték az alfelét, am. csintalan, hamis. (Km.). Fodorháj. Farkashájjal kent ostortól megijednek a lovak. Nyúlháj. Kutyaháj. Reczés háj. Szélesb ért. kövérség, az állati húst fodrozó zsirosság. V. ö. SZALONNA, ZSÍR.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT