HAGYÓ

Teljes szövegű keresés

HAGYÓ, (hagy-ó) mn. tt. hagyó-t. 1) Engedő; elmaradó. Békét hagyó ellenség. Elhagyó hideglelés. 2) Valamit félbenszakasztó, valamitől elváló. Hithagyó keresztény. Húshagyó kedd. Ez főnöv gyanánt is használtatik. Húshagyó, húshagyó, engem itthonn hagyó. (Csokonai).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT