HÁBORODIK, (háb-or-od-ik) k. m. háborod-tam, ~tál, ~ott. Nyugalma, békéje, csendes állapota fölzavarodik; indulatra, különösen haragra, bosszura gerjed. Sértés miatt felháborodni. A tenger felháborodik. Ne háborodjék tü szűvetek. (Münch. cod.).
A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban
