HA, (2)
HA, (2), föltételt jelentő kötszó, pl. Ha orgazda nem volna, tolvaj sem volna. (Km.). Ha a ‘ha’ nem volna, koldús is úr volna. (Km.). Rokonokul tekinthetők a hellén εαν, góth hvan, német wo, wann, wenn, szanszkrit hadá stb. A régiek névként ragoztak is. „Hával oldozza fel,” azaz föltételesen. „Hával kell szólanunk.” (föltétellel). Pázmán. Udvarhelyszékben néhutt hanem helyett is használják: nem Péter vót ha Pál. (Kriza J.).
Öszvetételei: habár v. habátor, hacsak, hahogy, hanem, haszinte; aligha, hátha, hogyha, mintha, vajha, noha.
