GYÚL
GYÚL, GYUL, (gyú-úl) önh. m. gyúl-t. Tüzet fog, tűzre gerjed, égővé lesz. Gyúl a tapló, ha szikra esik bele. Felgyúl a kazal, midőn tüzet tesznek alája. Begyúl a gerendás, és be nem tapasztott padlás. Kigyúl a konyhából a zsír. Meggyúl a ház. Átv. ért. hevűl, felindúl. Szerelemre, haragra gyúlni. A törzsök gyúl, eredeténél fogva inkább hosszu ugyan, de ragozva és származékaiban többnyire röviden használható.
Rokonok vele közelebb a német glühen, svéd gloa, dán, norvég gloe, izland gloa, glia, angol [to] glow, latin caleo, hellen κηλοω, szanszkrit dsval [ég], héber 
stb.); V. ö. GYUJT.
stb.); V. ö. GYUJT.
