GYERĚK
GYERĚK, (gyer-ěk) fn. tt. gyerěk-ět. 1) Általán, emberi magzat nemi különbség nélkül. Innét gyerekezni, am. szűlni (fiút vagy leányt), gyerekágyban fekünni. 2) Emberi magzat korkülönbség nélkül, mennyire t. i. a szülőkkel viszonyban lenni gondoltatik. Már gyerekei is vének valának, midőn meghalt. Két gyerekére hagyta mindenét; hatvan éves fiára és ötven éves leányára. 3) Különösen, kis magzat, csecsemői korból serdülő vagy gyerkőczei évekig. Szopós gyerek. Kis gyerek. Dadogó, futkosó kis gyerek. Néma gyereknek anyja sem érti szavát. (Km.) Rosz, csintalan, nyughatatlan, sívó-rívó gyerek. Talált gyerek. Váltott gyerek. Olyan, mint a váltott gyerek. (Km.) azaz idomtalan, buta, gyüge. 4) Szorosb ért. férfi magzat, fiú, kis fiú. Nyugszik, mint a somogyi gyerek. (Km.) 5) Népies nyelven, legény, ficzkó. Szép gyerek. Derék gyerek. V. ö. GYERMĚK.
