GYANU
GYANU v. GYANÚ, (gyan-u) fn. tt. gyanu-t. Valószinű, vagyis csak sejtett okokon alapuló balvélemény; midőn valami felől bizonyos adataink nincsenek; de mégis van némi okunk roszat gondolni, legyen az bár igazságos vagy igazságtalan. Puszta gyanú. Alapos, nyomos gyanú. Gyanuba esni. Gyanuba ejteni valakit. Gyanuba venni a házi cselédeket, a megtörtént lopás után. Gyanuba hozni valakit valakivel. Gyanura okot adni. Gyanúm van rá. Ez csak gyanú, be is kellene bizonyítni. Ujjadból szopott gyanu. (Km.). V. ö. GYAN.
