FA
FA, fn. tt. fát, tb. fák. 1) Növény, mely tömör, s több évekig folyvást vastagodó derékkal törzsökén fölül a légbe emelkedik, s bizonyos magasságnyira ágakat, lombokat, és leveleket hajt. Máskép: élőfa. Fiatal, vén, sudár, vastag, termékeny, terméketlen, ép, beteges, vad, oltott, erdei, kerti, gyümölcsös fa. Nehéz agg fából gúzst tekerni. (Km.) Addig hajtsd a fát, mig fiatal. (Km.) A mely fából horog akar lenni, idején meggörbűl. (Km.) Nagy fát mozgatsz. Nagy fába vágtad a fejszét. A száraz fa mellett a nyers is megég.(Km). Magas v. vén fa alatt jobb nyugonni. (Km.) Terméketlen fára senki követ nem hajít. (Km.) Maga alatt vágja a fát. (Km.) Ne rázd azt a fát, mely magától hullatja gyümölcsét. (Km.) Szálfa v. egy fa nem erdő. (Km.) Fára mászni, fán fészkelni. Ne menj (v. mászsz) fára, nem esel le. (Km.) Fát gyümölcséről ismerik. (Km.) Fa nem esik le egy vágással. (Km.) Midőn a fák külön fajait nevezzük, erekhez is rendesen hozzáteszszük a fa szót, pl. cserfa, bükkfa, tölgyfa, fenyüfa, tiszafa, körtefa, almafa, szilvafa, s ott ahol az értelemnek nem árt, el is hagyatik, pl. cser, bükk, tölgy, fenyű; de tiszafa, almafa szóknál nem, mert Tisza, alma mást is jelentenek. 2) Az élőfák, vagy cserjék törzsöke vagy ágai kivágott s bármely módon a földtől elválasztott állapotban. Kemény, puha, nehéz, könnyü, szívós, pudvás fa. Épületfa, tüzi fa, szerszámfa. Nyalábfa, hasábfa, ölfa, dorongfa. Vágott fa. Rosz fát tett a tüzre. (Km.) Fát fürészelni, hasogatni, vágni. 3) Számtalan eszköznek és szerszámnak neve, mely fából készült. Általfa, árboczfa, ászokfa. Bitófa. Gántárfa. Határfa. Hámfa. Kaptafa. Kapufa. Bucsút vett a kapufától. (Km.) Ollófa. Sátorfa. Hordd el a sátorfádat. (Km.) Hajtófa. Egy hajtófát sem ér. (Km.) Piszkafa. Házasodik a lapát, elvette a piszkafát. (Népd.) Átv. ért. uborkafa. Föllépett az uborkafára. (Km.). 4) Használják melléknév gyanánt, s am. fából álló, való, készült, vagy fára vonatkozó, azt illető, s a vele együtt álló névvel rendszerént öszveíratik, pl. faágy, faféreg, fagomba, fafuró, fagyöngy, fahaj, faház, fakalán, fakép. Ott hagyott a faképnél. (Km.) Fakéreg. Anynyit használ, mint ebnek a fakéreg. (Km.) Fakutya. Mindig nevet, minta fakutya. (Km.) Faiskola. Fapoltura, fapénz. Bolondnak a fapoltura v. fapénz is jó. (Km.) Faszekér. Eb a faszekere, ugyan helyén az esze. (Km.) Fatarisznya. Zörög, minta fatarisznya. (Km.). 5) Sok magyar helységek neveiben am. falu vagy falva, pl. Asszonyfa, Bolásfa, Pódafa, Péterfa, Sánosfa, azaz Asszonyfalva, Balásfalva stb. Ilyen nevű helyek legszámosabbak a szóröviditést különösen kedvelő dunántuli magyaroknál.
Származékai: fáész, fai v. fái, fás, fátalan stb. Rokonok vele takele nyelven Áfrikában: fa, továbbá a parszi és pehlvi van, zend vana, szanszkrit vana (erdő), persa bun, sínai mu (arbor; lignum), finn pun, német Baum, goth bagm, angol beam. A perzsa bam, s héber 
pedig magast jelentenek, épen úgy mint az egyszerű magyar fe, mely alapfogalomban a növények legmagasabb nemét jelentő fa-val egy értelmű.
pedig magast jelentenek, épen úgy mint az egyszerű magyar fe, mely alapfogalomban a növények legmagasabb nemét jelentő fa-val egy értelmű.
