ÉT, (1)
ÉT, (1), (származását l. ě elvont gyök és rokonságait ěszik k. ige alatt) fn. tt. ét-et. Egyszerü, eredeti, régi szó étel v. evés helyett. Hogy tettetné étét. (Ut simularetur manducasse. Bécsi codex). Jelennen jobbára csak öszvetételekben használtatik: étvágy, étlap, étszoba, étterem.
Képzésre hasonló tét, vét, lét, it(al) hit, vit(el) szókhoz, lásd: TĚSZ, VĚSZ, LĚSZ, ISZIK, HISZ, VISZ.
A törökben et am. hús.
