ÉLENY
ÉLENY, (él-eny) fn. tt. éleny-t, tb. ~ěk. A légalakú vegyelemek egyike, mely ezen nevezetet azon sajátságánál fogva nyerte, hogy az az élet fentartására múlhatlanul megkivántatik. A természetben minden vegyelemek között legnagyobb mennyiségben fordúl elé; a közönséges légnek vagy levegőnek 1/5 része, a víznek 8/9 része élenyből áll. Fölfedezték 177 4-ben Pristley angol és Scheele svéd vegyész. (Török József). Görög-latin neve: oxygenium, οξυς szótól, mely a többek közt savanyút jelent, a honnan eleinte a magyar vegyészek savító-nak nevezék.
