ÉLEMÉNY
ÉLEMÉNY, (él-e-mény) fn. tt. élemény-t, tb. ~ek. 1) Aminek használata, gyakorlata kellemesen, kedvesen hat az érzékekre, s az éldelet szóval igen rokon. A gazdag ember válogathat az éleményekben. A vadászat kedves éleményem. Használják átv. ért. is. Könyved olvasása sok éleményt szerzett nekem. 2) Régebben: eleség, táplálék.
