ÉJTSZAKA
ÉJTSZAKA, (éjt-szaka) ösz. ih. Éjjel, éj folytában, mig az éj tart. Olyan mint: nyaratszaka, teleszaka stb. Éjtszaka elszöktek a foglyok. Éjtszaka utazni. Egész éjtszaka tánczolni. Egyébiránt használják főnevül is: éjtszakát, éjtszakák stb. lásd: ÉJSZAKA. A közbe eső t vagy határozói rag, mint n-vel együtt éj-ent szóban is, vagy pedig az idő szó öszvehuzása; az első esetben teljesen kiegészitve volna éjent szaka, a másikban éj-idő-szaka. Mindkettő helyes értelmű; de a ‘szak’ szónak ragozott minősége (szaka) azt látszik mutatni, hogy inkább az utóbbi öszvetétel áll. Egyébiránt ‘szaka’ alanyeset szintén vétethetnék határozónak, mint kor (éjfélkor, tavaszkor) nap (minap, tegnap, holnap) szók is.
