ÉGÉNY
ÉGÉNY, (ég-ény) fn. tt. égény-t, tb. ~ěk. Vegytanban, azon szinetlen, röpülékeny és gyulékony folyadék, mely kivált bizonyos savak által a borlélből kifejlik. (Aether). Ujabban alakított, de mindkét tagában levő hosszú é miatt nem igen jóhangzatú szó, kivált, ha még más hosszú tagu szóval tétetik öszes, például: kénégény. Továbbá azért sem ajánlható, mivel a már régebben alakitott égvény szóval, hangban csaknem egészen öszveüt. Talán jobb volna: szesz-t venni törzsűl.
